29.

Ma 9 hónapos a kiskutyám.
Ma 7 éve, hogy a barátnőm meghalt.

Zavar.

Nem kéne gondolkodni, nem kéne érezni, nem kéne szeretni, nem kéne csalódni, nem kéne megbízni, nem kéne reménykedni, nem kéne fájni, nem kéne.... semmit sem kéne.

*szeretlek
*gyűlöllek.

Ünnep

A karácsony a szeretet ünnepe. Szeretek és talán szeretve is vagyok egy-egy helyen, egy-egy szívben. Köszönöm, hogy van egy pót "családom", ahol mindig szívesen látnak. Köszönöm, hogy van egy legalább annyira dilis barátnőm mint én, aki képes és az ajándékok közé belerakja a régóta áhított "férfipótlómat". ;) Köszönöm, hogy vannak, akik gondolnak rám, vagy csak felhívnak úgy a semmiből és elmesélik az elkövetett butaságaikat. Köszönöm az ajándékokat, amik megdobogtatják a szívem. Köszönöm, hogy minden ellenére egy kicsit mégis jó érzéssel gondolhatok a karácsonyra. Köszönöm, hogy az életemben vagytok!
Egyetlen ember miatt van egy kicsit keserű íz a számban. Nem tudom élsz-e még és fogunk-e beszélni, de boldog karácsonyt Kisherceg.
Boldog karácsonyt mindenkinek!

Sajátos Világvége

Mostanában mindenkibe beleszeretek.
Ma 2 férfibe sikerült.
Na, ez az igazi világvége.

Angyal.

Remélem egyszer, nem is sokára már, boldog leszel. Teljes szívemből kívánom. Nem tudok segíteni, sajnálom, de tudom, hogy sikerülni fog. Szeretlek, még akkor is, ha bunkó vagy.

Tiltott Gyümölcs

Ma találkoztam Vele.
Úgy érzem magam, mint egy szerelmes kamasz.
A pillangóim felébredtek odabent. Ez borzalmas.

Kiakasztó dilemma

Nem tudom, hogy gyáva vagy inkább önző vagyok?!

Tegnap

"Mostanra nem sok reményem maradt. Azelőtt kerestem, állandóan eljárkáltam. Vártam valamit. Hogy mit? Azt nem tudom. De azt gondoltam, hogy az élet nem lehet csak ennyi, ennyire semmi. Az életnek lennie kell valaminek, és én arra vártam, hogy ez a valami bekövetkezzen, egyre csak ezt kerestem.
Most azt gondolom, nincs mire várni, tehát maradok a szobámban, egy széken ülve, és nem csinálok semmit. Azt gondolom, odakint van élet, de ebben az életben nem történik semmi. Velem semmi.
A többiekkel igen, velük talán történik valami, ez lehetséges, de ez már nem érdekel.
Itthon vagyok, ülök a széken. Elábrándozom egy kicsit, de nem igazán komolyan. Miről is ábrándozhatnék? Itt ülök, ez minden. Nem mondhatnám, hogy jól érzem magam, nem azért maradok itt, mert itt jó, épp ellenkezőleg.
Azt gondolom, rosszul teszem, hogy itt ülök, és végül majd mindenképpen fel kell kelnem. Valami halvány rossz érzés fog el, hogy itt ülök, és nem csinálok semmit, órák vagy napok óta, nem is tudom. De semmi okot sem találok arra, hogy felkeljek, és bármit is csináljak. Nem tudom, egyáltalán nem tudom, mit is csinálhatnék.
Persze rendet rakhatnék, takaríthatnék egy kicsit, ez igaz. A lakás elég koszos, elhanyagolt.
Fel kellene kelnem, hogy legalább az ablakot kinyissam, a lakásban a füst, a rothadás és a bezártság nehéz szaga érződik.
De ez nem zavar. Illetve zavar egy kicsit, de nem annyira, hogy felkeljek. Megszoktam ezeket a szagokat, már nem is érzem, csak arra gondolok, ha véletlenül bejönne valaki...
De ez a 'valaki' nem létezik.
Senki nem jön."

/Azt gondolom/

Új szelek fújnak

Amikor megszületik a motiváció, akkor tettrekész az ember fia/lánya.
Ki kell ragasztanom valahova a szobába, mert az akaraterőm és kitartásom a béka segge alatt van.

3 emberről..

1. Megbántva érzem magam, több okból is.
2. Csodállak, kedvellek, rajongok akár egy kislány.. -persze csak távolról.
3. Szeretlek.

26.

26 éves lettem.
Megint egy évvel öregebb. Kiakasztó heh.
Viszont köszönöm szépen ezt a remek napot. Igazán hálás vagyok, hogy ennyire szerettek. =')

Tanmese!

Szögjal Rinpocse : Önéletrajz öt tételben

1. fejezet
Sétálok az utcán. Van egy gödör a járdán.
Beleestem. Elveszett vagyok és remény nélküli.
Azt érzem, ami történt, nem az én hibám.
Egy örökkévalóság, amíg kijutok a gödörbõl.

2. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán. Van egy mély gödör a járdán.
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleestem.
Nem hiszem el, hogy megint ugyanott vagyok...
De úgy gondolom, most sem én tehetek a történtekrõl.
Megint hosszú idõbe telik, amíg kijutok.

3. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy gödör a járdán. Látom, hogy ott van.
Mégis beleestem... szinte már szokásból.
Nyitva a szemem, tudom, hol vagyok.
Azt is tudom, hogy az én hibámból történt.
Azonnal kikerülök belõle.

4. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy gödör a járdán. Kikerülöm.

5. fejezet
Egy másik utcán sétálok.

Kísértet

Ma eszembe jutottál. Nem tudom, ugyanaz-e a számod, bár úgysem hívnálak fel.
Nem tudom mit csinálsz, hogy telik az életed. Nem fájsz, csak kicsit keserű az emléked.