"Szeretem-hétfő"

Szeretem többnyire a spontán dolgokat, főleg ha jól is végződnek. A múlt heti pokoljárás után nem is kezdődhetett volna szebben a hetem, mint egy ilyen találkozóval. Rá voltam a leginkább kíváncsi és nem is csalódtam, sőt. Olyan, amikor az ember úgy érzi, hogy most épp jó helyen van. Illeszkedik az őrültsége a másikéval. Pont mint a fogaskerekek, vagy a puzzle darabok. Tökéletes harmónia. Nincs zavartság, nincs kínos csönd. Ellenben van: hatalmas ölelés, hangos nevetés, zavarba (nem) ejtő kiabálás, majdnem 30 ezres büntetés, forró tea, összecserélt cappuccinok, férfiak stírölése ("nem szabaaaad!"), sztorizgatás, beszéd-beszéd-beszéd.
Rájöttem, ritkán találkozok olyan emberrel, akivel elsőre közös nyelven beszélünk. Abban a pár órában teljesen úgy éreztem, hogy már régóta ismerem, ezer meg egy éve ültünk már annál az asztalnál (vagy a másiknál) és már sokszor nevettünk együtt. Remélem lesz még több ilyen randink. =)

Hamis érintések.

Nem az ölel, akinek kéne. Nem az csókol, akit szeretnék. Egyedül vagyok, üres és magányos. Ilyenkor eladnám mindenem, önként másznék mások karjai közé, csak hogy érezzek valami kis közelséget. Talán pár órára stagnálna ez a fájdalom, de nem gyógyítana meg.
Használni és kihasználni...most kicsit bánom, hogy nem vagyok ilyen.

Fuck

Megbaszhatjátok!

Béklyó

Észrevétlenül veszel ki belőlem. Tegnap még annyira szerettelek, de ma azon gondolkodom, hogy ki vagy? Talán a szeretet ki van porciózva minden emberre. Talán én már odaadtam magamból mindent neked. Fogalmam sincs hova raktad. Kidobtad már vajon, vagy lehet, soha nem is ért el hozzád igazán?!
Hova lettél? Te, akit már-már rajongásig szerettem.
Miért jó a változás, ha ilyen mértékű kiüresedéssel jár?
Annyira rossz embernek érzem magam. Annyira semminek.

Karc.

Tegnap még fájt a ma bizonytalansága.
Holnap majd mosolygok a tegnap mulandóságán.

A szív margójára.

Lebukom a mélybe. Színesre álmodom a poklot is. Nem érdekel akkor még a holnap, ami úgyis elpusztít. Állandóan szeretek, de ti mindig előbb fáradtok bele. Porciózott szeretetek sorakoznak a polcon, én pedig zokogva töröm az álmaim. Apró millió darabok a padlón és csak üvöltök magamban. Megfulladok. Lesz egyszer majd olyan, hogy elég leszek? Szeretnivaló lélek? Viaszba öntött kedvességek bámulnak rám a falról. Hazugság. Hol romlott el? Ki lopott ki az életből? Megpróbállak majd nem szeretni, de nem ígérhetek semmit.

Fullasztó

Annyira szeretnék most valakit megölelni. Fojtogat a hiány.

Utópisztikus világkép

Nem akarok arra gondolni, hogy mennyire elbaszott ez az egész. Nem akarok emlékezni minden rossz szóra, érzésre ami veled kapcsolatos. Nem akarok ocsmány dolgokra gondolni, még ha valahol mélyen bennem ott vannak ezek a gondolatmorzsák. Nem akarok semmi negatívat. 

Én csak élni szeretnék, túljutni a válságaimon, embereket szeretni és szeretve lenni. 

2-es lakás lakója

Néha előfordulnak megmagyarázhatatlan dolgok. Ilyen például az is, amikor látatlanban is megszeretek embereket. Nem tudom miért történik, néha "oka" sincsen, hiszen az ismeretségünk még elég friss, nem tudhatunk egymásról olyan sok mindent. Mégis érzem. Érzem, hogy valamiért vonz. Nem tudom megmagyarázni ezt a különös érzést, de azt hiszem, hogy nem is lehet. Talán előző életünkben találkoztunk már, vagy a lelkem akarja mindenáron maga mellett tudni a másikét.
Eddig 2 ilyen ember volt az életemben, persze mindkettő távol van és talán sosem jönnek majd elérhető közelségbe. Most rájöttem van még egy, egy blogos srác, aki akármikor szólal meg, bennem felragyog valami és még a szívem is mosolyogni kezd. Ezért mindenképpen hálás vagyok Neked. =)

Szeretnivaló

Azt mondják, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz az egész év. Ha ez igaz, akkor nagyon jó évem lesz.
Az a szeretet, amivel fogadnak, még mindig meglep. Az már nem annyira, hogy mennyire otthon is érzem magam náluk. A játékok, a nevetések, a beszélgetések, a közös tüzijáték nézés, késő hajnalig tartó lelkizés... ezek valahogy sokkal többet jelentenek most minden másnál. Nagyon köszönöm!
Valami más miatt is különleges volt az új év első napja. Titokban egy kicsit megdobbant a szívem. Nem tudom ennek mennyi jelentősége van, vagy lesz-e folytatás. Lehet csak szeretethiány. Rég öleltek, rég csókoltak és talán még sosem szerettek igazán.