Mosolygó őrültek.

Összegyűjtött pillanatokban manifesztálódik a Boldogságom. Igen, így nagy betűvel.
A harag és gyűlölet legtöbbször kikopik az emberből. Elmosódott bennem a bánat, amit miattad éreztem. Évente egymás felé fúj minket a szél és nevetve köszöntjük a másikat. Sosem bíznék benned, mégis mosolyog a szívem ha találkozunk. Cigarettafüstben éljük újra a múltat, meséljük a jelent és tervezzük a jövőt. Te jobbra mész, én pedig balra, de nem elválás ez. Igazából nem is találkoztunk, nem alkottunk semmi fontosat, nem váltottuk meg a világot. Csak éltünk. Felnőttünk egymás kezét fogva. Veled éltem meg életem legnagyobb válságát és legbolondosabb időszakát. Ez kitörölhetetlen.

Lélegzet

Megint "otthon" voltam. Megint szerettek és mosolyogva vártak.
Nem tudom miért ilyen nehéz a megélt boldog, felhőtlen pillanatokat megtartani. Másodpercek töredéke alatt zúzzák össze. Mintha soha nem is léteztek volna.
Annyira jó volt kiszakadni ebből a mókuskerékből. Hosszú idő óta megint őszintén nevetni és gyerekesen viselkedni. Köszönöm! =)

Láthatatlan.

-villogó kurzor és karaktersokadalom-

Azt írtam egyszer, hogy nem csupán ennyi szeretnék lenni az életedben.
Ennyi jutott mégis.
Van 2361 levelem attól a Kishercegtől, akit megszerettem.
Nem törlöm, mert kell a bizonyosság, hogy léteztél.

Isten veled!

Egyszer majd megírom, mennyire szerettelek.
Egyszer majd megértem, miért nem sikerült.
Egyszer majd fájdalom nélküli szép emlék leszel.

Sosehol

Tegnap óta megint jár az órám. És nem érzek semmit.
Egyszerűen belefárad az ember a hiábavaló dolgokba, körökbe, amiket mások miatt fut. Számtalan esélyeket osztogatunk el, és persze a fele a kukában köt ki. Ha a szív is darabolható lenne, akkor már üresen kongna a mellkasom.
Képzeletben mindig visszataláltok hozzám, én pedig tárt karokkal fogadok mindenkit. Aztán belém martok, szétszakítotok és eltűntök megint. Minden megszokható. Így már ezek a tortúrák is egyre kevesebb fájdalommal járnak. A legvégén már nem jössz te sem, én pedig nem fogok semmit sem érezni.

Útravaló

Magamnak. Másoknak. Mindenkinek.

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!

jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!

Érzelmi analfabéta

Hónapok óta nem aludtam ki magam. Ma fél 4-kor keltem és csak bámultam a plafont. Talán a fejemben kavargó gondolatokra vártam a választ, mintha felcsillanhattak volna ott a szoba sötétjében. Érzelmileg holtpontra értem. Nem tudom ki hazudik és ki nem. Ki számít, kinek számítok. Nem tudok semmit. Szociális kapcsolatokból nulla vagyok, még ha fáj is beismerni.
Hogy bízhatnék így bárkiben is?

Libidó

    

Szökik a gáz, szökik a levegő,
tele a tár, ölel a szerető.
Úgy a jó, ha nincs semmi rizikó,
üres a szív, de hajt még a libidó.

Szép az Isten, de annyira idegen,
rút az ördög, de nem hagy hidegen.
Övé a film és enyém a videó,
üres a szív, de hajt még a libidó.

Csak a vágy alaktalan sziréna hangja hajt
a dögre vad hiéna rajt.
Ahol a halál parfümillatú,
pokolra hív a randevú.

Megyek ide és megyek oda,
lassan eljutok valahova,
de ha nem, hát az sem érdekel.
Üres a szív és üres a fej,
de egy legény ma arról énekel,
hogy neki az élet háttal térdepel.

Lábtörlőmön üldögél Aladdin.
Kezit csókolom madám Heroin.
Ma éjjel nekem táltos a viziló.
Üres a szív, de hajt még a libidó.

Csak a vágy alaktalan sziréna hangja hajt
a dögre vad hiéna rajt.
Ahol a halál parfümillatú,
pokolra hív a randevú.

Nincs több ámítás.

Talán már a születésem óta lappang bennem. Mélyen a sejtekben, a szövetekben. Belülről mérgez és azt hiszem, most lett elegem. Szembenézek a félelmeimmel és már belátom a nyilvánvalót. Magamnak beismertem. Most jön az a része, hogy hivatalos papírom legyen róla: beteg vagyok.

Post-it

...mert Veronika is meg akart halni.
Aztán még sem halt meg. Elszökött. Ledobta nyomorát és keserűségét, majd elment. Talán még mindig azt tanulja, hogyan kell élni, talán már tudja a titkot és szánakozva gondol a tegnapra. Azt mondják nem szabad visszanézni, ha elindulunk, mert az balszerencsét hoz. Ha menni kell, akkor megbánás és lelkifurdalás nélkül kell elindulni. A rossz emlékeket eltemetni, és csak a jókra figyelni, bármilyen apró is legyen.
Mindenkiben lakik egy Veronika. Az enyémet most felszabadítom.