Testek találkozása

Ketté haraptam önmagam. Nem tudom lehet-e egyszerre sírni az örömtől és a szomorúságtól, de legszívesebben néha ezt tenném.
Fáradt sóhajokat küldünk egymás felé, magamba szívom az illatod, az ízed. Repülnek a ruhák és már azt sem tudom melyik ingerre figyeljek. Már nem szólal meg a vészcsengőm, talán lemerültek az elemek. Most csak érezni akarok, engedem hogy domináljon a titkos énem, aki eddig elnyomva létezett. Cigaretta ízű rágót lopok emlékbe és hazamegyek.
Üres a fej, hátat fordítok az elveknek és törökülésbe várom mit hoz a holnap. Kikapcsolom a szívem. Nem fogok belebukni, mert nincs is mibe.

Magamnak.

Újabb első dolgok történtek ma és kicsit sem bánom. Érezhetném magam rosszul, de nem teszem.
Tiszta a lelkiismeretem.

Pezsgés

G. olyan nekem, mint valami katalizátor. Nem csak érzelmileg, hanem fizikailag is beindít. Az eddig mélyen elnyomott vágyaim egyszerre robbannak ki belőlem. Csillapíthatatlannak érzem a szomjúságom. Tavasz van, tombolnak a hormonjaim.

Ébren álmodtunk

Mostanáig csak elképzelt dolgok váltak valósággá. Felébresztett vágyak suttogtak a falak között: "még!"
Sóhajok és izzadságcseppek gördültek végig az ágytakarón. Néha nem tudtam, hol kezdődsz te és hol kezdődök én.
Végre megölelhettelek.
24 óra az életemből, amit nem tudok még feldolgozni. Annyira szürreális ez az egész. Hosszú hónapok óta tartó virtualitás szűnt meg most. Volt arc a névhez, volt hang a szavakhoz. Testek találkoztak és az első perctől kezdve nem volt bennem félelem vagy zavartság. Olyan volt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy itt vagy. A konyhámban, a szobámban, az ágyamban, az életemben...
Most itt fekszek egyedül és a párnán hagyott illatodat szivom magamba. Ennyi maradt itt belőled. Nincs semmi bizonyiték az együtt töltött napra, arra, hogy itt voltál, csak az illat a párnán és a folt a nyakamon.

Lélekdoktor

Amikor elfogy az erőm, mindig jön és segít.
A pozitív kisugárzásától, erejétől és élet-igenlésétől mindig feltöltődöm és elhiszem, hogy nem is vagyok rossz ember. :)
Köszönöm szépen! Igyekszem teljesíteni, amit megígértem.

Tavasz

Annyira könnyű azt mondani, hogy nem bírom. Rettenetesen egyszerű engedni a sérelmeknek és a gyengeségnek. Próbálok kapaszodni, erősnek látszani. Nem mások miatt, nem másokat akarok meggyőzni, hanem csak is saját magam. Legyen akármilyen kicsi is az a pozitív, de örülni fogok neki.
Itt a tavasz. Most már ténylegesen. Múlt héten azt mondtam, hogy ezt a hetet kabát nélkül akarom már kezdeni és így is lett. (Talán ez nem segít meggyógyulnom, de lényegtelen.)
Megismerkedtem pár emberrel, akik közt van egy igazán különlegesnek tűnő. Valamiért vonz. Pont úgy, ahogy annak idején Sz. vonzott. Kihívásnak érzem Őt, egy megfejthetetlen rejtvénynek. Élvezet lesz kiismerni.

Kínzó ébrenlét

Egyre kevesebbet alszom, egyre több az ébren töltött idő. Sokszor úgy érzem magam, mint valami élőhalott. Lézengek és nem tudom hol is lesz az a hely, ahol majd pihenhetek kicsit.
Az érzelmeim kuszák. Nem tudom ki iránt mit érzek, kire van szükségem valójában. Ölelésekbe akarok belefulladni, szorosan belesimulni valaki testébe, egyszerre szívdobbanásokat hallani. Túl akarok csordulni és sírni az örömtől, hogy nem vagyok egyedül.