2012. november 30., péntek

Pillanatnyi legyőzöttség

Néha elég. Néha betelik a pohár és már csak könyörögni tudok, hogy hagyjátok abba.
Ne marcangoljatok tovább. Nincs már mit kitölteni, a határok látótávolságon kívül
esnek. Lemerültem, mint valami elemes kisautó. Eltűnni, megszűnni létezni; ilyenkor
csak erre bírok gondolni. Az önzés felszabadít, de talán el is pusztít.
Ha nem lennék többet, ne sirassatok meg. Csak egy szál virágot dobjatok a vízbe és
közben gondoljatok rám.
Köszönöm. 

2012. november 25., vasárnap

2012. november 21., szerda

Skizofrén ellenség

Szájon csókolt a hajnali eső. Tenyérnyi darabokban fodrozódott fejem felett a felhőmintás tapétaégbolt. Vajon mindenki ezt csodálja éppen? Hányan érezzük azt a különös, bántó magányt, azt a csípős keserűséget? Minden igyekezetem porrá lesz, kifolyik belőlem, akár a homok az ujjaim közül. Magam miatt már nem aggódom egy ideje, sodródok a világgal és majd egyszer csak kikötök valahol. Meglelem a helyem, ebben hiszek. Vagy csak remélem. Igazából nem is számít már a végeredmény.
Útközben még élek egy kicsit és talán szeretek.

2012. november 17., szombat

=)

Különleges érzés, amikor a vacogó testem megmelegszik egy hatalmas ölelésben.

2012. november 14., szerda

*

Az egyetlen, aki sosem bántana és megérdemli 100%-ig a szeretetem, az a kiskutyám.



2012. november 12., hétfő

Heh...

A gondolatom 20 másodpercig körülötted forgott. Majdnem írtam, majdnem.
Csak mosolygok.

2012. november 9., péntek

Te döntesz.

Félelmetes dolog a másik kezébe helyezni a döntést. Dönteni afölött, hogy meddig maradhatok valaki életében. Vajon mikor veszek ki a szívéből, ha egyáltalán benne vagyok. Én biztos nem fogom Őt kirakni az enyémből. Ha már lejár a szavatosságunk, akkor neki kell elküldenie, mert én biztos nem fogom. Talán bele fáradok néha, elkeseredek vagy érdektelenné válok a dühtől, de kis idő elteltével ezek az érzések elmúlnak. Továbbra is ragyogni fog a szívemben és mindig mosolyogva gondolok a csillogására. Mert bizony csillog, csak elborítja a fekete csönd.

2012. november 1., csütörtök

Halottak napja és a "szeretlek"

Elfelejtettem, hogy halottak napja van. Illetve inkább nem is érdekelt, hogy naptár szerint ma kell a temetőkbe menni és megemlékezni a szeretteinkről. Nem évi egy napon gondolok a halott barátnőmre. Utálom ezt a napot.

Ha azt mondod "szeretlek", akkor mindig összerándul a gyomrom. Sajnos ez a szó tőled sosem jelent jót. Pedig el sem hiszed milyen jó érzéseket kelt bennem, pláne ha Te mondod. Az már más téma viszont, hogy nem érzem túl valóságosnak..

Akinek nem inge..

Akkor keress, ha beszélni is akarsz velem. Kötelességből vagy csupán udvariasságból nem kell.