Újabb búcsú

Nincs már időm rá. Nem tudok elmenni és meglátogatni. Halasztgattuk évek óta, hogy majd, ráérünk még. Elkéstünk.
Annyira keserű a szívem. Próbálom elnyomni a könnyeimet, de azok minden ellenkezésem ellenére is kiszöknek belőlem. Sértve érzem magam, megalázottnak, jelentéktelennek. 1 éve nem vagy köztünk, és annyira sem méltattak, hogy értesítsenek. Nem találok szavakat, belém fagyott a világ és csak azt érzem, hogy megint kifosztottak. A gyerekkorom, ami tele van szép emlékekkel, egyre csak halványul. Eltűnik mindenki belőle, én pedig nem tudok mit kezdeni az ilyesfajta kiüresedéssel.

Helyzetjelentés

5 napja nem dohányzom.
6 napja vagyok beteg.
A tiltott gyümölcsök meg csak gyűlnek, én pedig nem tudom meddig bírom. Mindet akarom úgy érzem, de egyet különösen.

Közönséges.

Sosem fogom igazán megérteni. Csak hazudni tudok róla. Rólatok. Jöttök mosolyogva és elkéritek a szívem. Szó nélkül odaadom, mert ilyen vagyok. Aztán meg eltűntök a faszba. Elillantok, mint a hajnali köd. Néha ezek mélyebb sebek, mint gondolnám. Nem is veszem elsőre észre, azt hiszem már begyógyult és már nem fáj egyáltalán. Aztán elég veled álmodnom, vagy meglátnom egy képet rólad és beugrik minden. Persze a rosszat próbálom törölni, nem őrizgetni. Így csak szép emlékek maradnak. Aha... és pont itt jön a legnagyobb kibaszás. A szép dolgok miatt megint elkezdesz hiányozni. Megint csak fájsz, mint egy lüktető vérző seb. Én pedig a fájdalomtól félek a legjobban a világon.
Szóval nem tudom. Tanácstalan vagyok a szívtörőket illetően. Soha el nem múló szeretettel gondolok rátok, még akkor is, ha nektek csak egy kellemes időtöltés voltam. Talán ez a legnagyobb keresztem.

Úgy vagyok, hogy jól vagyok.

Akarom

Néha azért hiányzol. Hiányzik, hogy tudjak rólad.

Eldöntöttem, hogy élni akarok. Nem megbánva, nem fél lendülettel. Nem mások miatt, vagy valaki miatt, hanem magam miatt. Senki sem fogja idehozni a boldogságom és lerakni az ajtó elé, szépen becsomagolva. Senki sem fog helyettem bánkódni az elszalasztott dolgok miatt. Ha minden alkalommal elfordítom a fejem, akkor csak ezek a pillanatok fognak megmaradni.  Minden az enyém. A szép is és a rossz is. Mostantól nem kerülöm ki a lehetőségeket. Sodródok.

Kimenő

Ma van a második estém itt. Messze otthonról, amit nem is igazán érzek otthonnak. Meglepő, hogy mennyire jó egyedül. A csönd szinte kiszakítja a dobhártyám, de nem bánom. Fizikai egyedüllétre volt szükségem. Jelenleg úgy érzem, nem is akarok innen elmenni. Akármikor lépek ki a lakásból, mosoly ül ki az arcomra. Elmondhatatlan érzés, hogy úgy megyek végig az utcán, a boltban, hogy senki sem ismer. Bátran belenézhetek bárki szemébe, hiszen csak egy idegent lát bennem, nem pedig azt a lányt, aki tele van hibákkal, tévedésekkel és belülről haldoklik.