Záróakkord.

Azt hiszem, ma befejezem ezt a blogot. Már nem érzem magaménak, már nem az írja, aki 10 hónappal ezelőtt voltam. Talán kerestem valamit, ahogy mindig. Akartam valamit, ami megváltoztat bennem-körülöttem mindent. Nos, úgy érzem ezt megkaptam. Nincsenek véletlenek, hiszek abban, hogy okkal történnek a dolgok az életünkben. Determinizmus.
A Kisherceg és az emléke már egyáltalán nem fáj. 2 év volt a szavatossági időnk, csak egyikünk se látta előre. Elgondolkoztam, hogy mi volt ennek a valódi lényege. Megnyitotta a szívem és segített túllépni valakin, akiről sosem hittem volna, hogy majd sikerül. Emellett neki köszönhetek még valakit. Miatta ismerhetem most Dilist, bár az élet furcsasága és paradoxona, hogy Dilis nélkül nem tudtam volna elengedni a Kisherceg kezét. Ha olvasol még, köszönöm, hogy az életemben voltál.
A blognak köszönhetően ismertem meg több embert, akik közül az egyiküket nagyon megszerettem. Neki tartozom az egyik legnagyobb köszönömmel, amiért segít mindig, megnevettet vagy éppen lecsesz ha arra van szükség. Miatta akartam változni, változtatni, nem félve élni és csak menni előre megbánások nélkül. Ő egy igazi életigenlő, az én személyes Lélekdoktorom. :)
Az utolsó és egyben legnagyobb köszönöm pedig Dilist illeti. Igazából nem tudok róla nyilatkozni. Ő pontosan tisztában van vele, hogy milyen szerepe is van az életemben. Oázisként tűnt fel a sivatag közepén, pont akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá.
Tudom, hogy ez az év más lesz, mint az eddigiek. Rengeteg mindent kaptam eddig, értek veszteségek és talán fognak is még, de nem számít. Már nem érdekel a holnap és a mi lesz ha. Csak a most számít, az ami ma történik. Megbánás nélkül, őszintén akarom élni az életem. Levetni a béklyókat és szeretni. Igen, így lesz.

Élethelyzet

Kellek?
Kellek?!
Kellek!

Ne kelljek.

Egyperces

Azt hiszem, szét fogok esni.

Simogat a semmi

Most nyugodt vagyok. Nyugodt minden bennem. A vágyaim nem kapargatják a koponyám belsejét. Nincs bennem semmi, se fájdalom, se öröm, se semmi.  Ülök a szoba közepén, a földön és csak ez a zene szól a fejemben-fülemben. Megnyugtat, ellazít és csak becsukott szemmel hallgatom, ahogy ütemre dobban a szívem. Szeretnék egyszer erre a számra szerelmeskedni.

Dilis.

Fura érzés, hogy mennyire hozzá lehet szokni egyes emberek jelenlétéhez.
Pár nap csöndet és némaságot kértem, most mégse érzem a nyugalmat. Hiányzik, hogy írj, hiányzik, hogy írhassak. Hiányzol mindenféle értelemben.
Nem emlékszem milyen volt, amikor nem ismertelek, de már nem is akarok rá emlékezni. Remélem sokáig itt leszel még.

Testek találkozása

Ketté haraptam önmagam. Nem tudom lehet-e egyszerre sírni az örömtől és a szomorúságtól, de legszívesebben néha ezt tenném.
Fáradt sóhajokat küldünk egymás felé, magamba szívom az illatod, az ízed. Repülnek a ruhák és már azt sem tudom melyik ingerre figyeljek. Már nem szólal meg a vészcsengőm, talán lemerültek az elemek. Most csak érezni akarok, engedem hogy domináljon a titkos énem, aki eddig elnyomva létezett. Cigaretta ízű rágót lopok emlékbe és hazamegyek.
Üres a fej, hátat fordítok az elveknek és törökülésbe várom mit hoz a holnap. Kikapcsolom a szívem. Nem fogok belebukni, mert nincs is mibe.

Magamnak.

Újabb első dolgok történtek ma és kicsit sem bánom. Érezhetném magam rosszul, de nem teszem.
Tiszta a lelkiismeretem.

Pezsgés

G. olyan nekem, mint valami katalizátor. Nem csak érzelmileg, hanem fizikailag is beindít. Az eddig mélyen elnyomott vágyaim egyszerre robbannak ki belőlem. Csillapíthatatlannak érzem a szomjúságom. Tavasz van, tombolnak a hormonjaim.

Ébren álmodtunk

Mostanáig csak elképzelt dolgok váltak valósággá. Felébresztett vágyak suttogtak a falak között: "még!"
Sóhajok és izzadságcseppek gördültek végig az ágytakarón. Néha nem tudtam, hol kezdődsz te és hol kezdődök én.
Végre megölelhettelek.
24 óra az életemből, amit nem tudok még feldolgozni. Annyira szürreális ez az egész. Hosszú hónapok óta tartó virtualitás szűnt meg most. Volt arc a névhez, volt hang a szavakhoz. Testek találkoztak és az első perctől kezdve nem volt bennem félelem vagy zavartság. Olyan volt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy itt vagy. A konyhámban, a szobámban, az ágyamban, az életemben...
Most itt fekszek egyedül és a párnán hagyott illatodat szivom magamba. Ennyi maradt itt belőled. Nincs semmi bizonyiték az együtt töltött napra, arra, hogy itt voltál, csak az illat a párnán és a folt a nyakamon.

Lélekdoktor

Amikor elfogy az erőm, mindig jön és segít.
A pozitív kisugárzásától, erejétől és élet-igenlésétől mindig feltöltődöm és elhiszem, hogy nem is vagyok rossz ember. :)
Köszönöm szépen! Igyekszem teljesíteni, amit megígértem.

Tavasz

Annyira könnyű azt mondani, hogy nem bírom. Rettenetesen egyszerű engedni a sérelmeknek és a gyengeségnek. Próbálok kapaszodni, erősnek látszani. Nem mások miatt, nem másokat akarok meggyőzni, hanem csak is saját magam. Legyen akármilyen kicsi is az a pozitív, de örülni fogok neki.
Itt a tavasz. Most már ténylegesen. Múlt héten azt mondtam, hogy ezt a hetet kabát nélkül akarom már kezdeni és így is lett. (Talán ez nem segít meggyógyulnom, de lényegtelen.)
Megismerkedtem pár emberrel, akik közt van egy igazán különlegesnek tűnő. Valamiért vonz. Pont úgy, ahogy annak idején Sz. vonzott. Kihívásnak érzem Őt, egy megfejthetetlen rejtvénynek. Élvezet lesz kiismerni.

Kínzó ébrenlét

Egyre kevesebbet alszom, egyre több az ébren töltött idő. Sokszor úgy érzem magam, mint valami élőhalott. Lézengek és nem tudom hol is lesz az a hely, ahol majd pihenhetek kicsit.
Az érzelmeim kuszák. Nem tudom ki iránt mit érzek, kire van szükségem valójában. Ölelésekbe akarok belefulladni, szorosan belesimulni valaki testébe, egyszerre szívdobbanásokat hallani. Túl akarok csordulni és sírni az örömtől, hogy nem vagyok egyedül.

Újabb búcsú

Nincs már időm rá. Nem tudok elmenni és meglátogatni. Halasztgattuk évek óta, hogy majd, ráérünk még. Elkéstünk.
Annyira keserű a szívem. Próbálom elnyomni a könnyeimet, de azok minden ellenkezésem ellenére is kiszöknek belőlem. Sértve érzem magam, megalázottnak, jelentéktelennek. 1 éve nem vagy köztünk, és annyira sem méltattak, hogy értesítsenek. Nem találok szavakat, belém fagyott a világ és csak azt érzem, hogy megint kifosztottak. A gyerekkorom, ami tele van szép emlékekkel, egyre csak halványul. Eltűnik mindenki belőle, én pedig nem tudok mit kezdeni az ilyesfajta kiüresedéssel.

Helyzetjelentés

5 napja nem dohányzom.
6 napja vagyok beteg.
A tiltott gyümölcsök meg csak gyűlnek, én pedig nem tudom meddig bírom. Mindet akarom úgy érzem, de egyet különösen.

Közönséges.

Sosem fogom igazán megérteni. Csak hazudni tudok róla. Rólatok. Jöttök mosolyogva és elkéritek a szívem. Szó nélkül odaadom, mert ilyen vagyok. Aztán meg eltűntök a faszba. Elillantok, mint a hajnali köd. Néha ezek mélyebb sebek, mint gondolnám. Nem is veszem elsőre észre, azt hiszem már begyógyult és már nem fáj egyáltalán. Aztán elég veled álmodnom, vagy meglátnom egy képet rólad és beugrik minden. Persze a rosszat próbálom törölni, nem őrizgetni. Így csak szép emlékek maradnak. Aha... és pont itt jön a legnagyobb kibaszás. A szép dolgok miatt megint elkezdesz hiányozni. Megint csak fájsz, mint egy lüktető vérző seb. Én pedig a fájdalomtól félek a legjobban a világon.
Szóval nem tudom. Tanácstalan vagyok a szívtörőket illetően. Soha el nem múló szeretettel gondolok rátok, még akkor is, ha nektek csak egy kellemes időtöltés voltam. Talán ez a legnagyobb keresztem.

Úgy vagyok, hogy jól vagyok.

Akarom

Néha azért hiányzol. Hiányzik, hogy tudjak rólad.

Eldöntöttem, hogy élni akarok. Nem megbánva, nem fél lendülettel. Nem mások miatt, vagy valaki miatt, hanem magam miatt. Senki sem fogja idehozni a boldogságom és lerakni az ajtó elé, szépen becsomagolva. Senki sem fog helyettem bánkódni az elszalasztott dolgok miatt. Ha minden alkalommal elfordítom a fejem, akkor csak ezek a pillanatok fognak megmaradni.  Minden az enyém. A szép is és a rossz is. Mostantól nem kerülöm ki a lehetőségeket. Sodródok.

Kimenő

Ma van a második estém itt. Messze otthonról, amit nem is igazán érzek otthonnak. Meglepő, hogy mennyire jó egyedül. A csönd szinte kiszakítja a dobhártyám, de nem bánom. Fizikai egyedüllétre volt szükségem. Jelenleg úgy érzem, nem is akarok innen elmenni. Akármikor lépek ki a lakásból, mosoly ül ki az arcomra. Elmondhatatlan érzés, hogy úgy megyek végig az utcán, a boltban, hogy senki sem ismer. Bátran belenézhetek bárki szemébe, hiszen csak egy idegent lát bennem, nem pedig azt a lányt, aki tele van hibákkal, tévedésekkel és belülről haldoklik.

Mosolygó őrültek.

Összegyűjtött pillanatokban manifesztálódik a Boldogságom. Igen, így nagy betűvel.
A harag és gyűlölet legtöbbször kikopik az emberből. Elmosódott bennem a bánat, amit miattad éreztem. Évente egymás felé fúj minket a szél és nevetve köszöntjük a másikat. Sosem bíznék benned, mégis mosolyog a szívem ha találkozunk. Cigarettafüstben éljük újra a múltat, meséljük a jelent és tervezzük a jövőt. Te jobbra mész, én pedig balra, de nem elválás ez. Igazából nem is találkoztunk, nem alkottunk semmi fontosat, nem váltottuk meg a világot. Csak éltünk. Felnőttünk egymás kezét fogva. Veled éltem meg életem legnagyobb válságát és legbolondosabb időszakát. Ez kitörölhetetlen.

Lélegzet

Megint "otthon" voltam. Megint szerettek és mosolyogva vártak.
Nem tudom miért ilyen nehéz a megélt boldog, felhőtlen pillanatokat megtartani. Másodpercek töredéke alatt zúzzák össze. Mintha soha nem is léteztek volna.
Annyira jó volt kiszakadni ebből a mókuskerékből. Hosszú idő óta megint őszintén nevetni és gyerekesen viselkedni. Köszönöm! =)

Láthatatlan.

-villogó kurzor és karaktersokadalom-

Azt írtam egyszer, hogy nem csupán ennyi szeretnék lenni az életedben.
Ennyi jutott mégis.
Van 2361 levelem attól a Kishercegtől, akit megszerettem.
Nem törlöm, mert kell a bizonyosság, hogy léteztél.

Isten veled!

Egyszer majd megírom, mennyire szerettelek.
Egyszer majd megértem, miért nem sikerült.
Egyszer majd fájdalom nélküli szép emlék leszel.

Sosehol

Tegnap óta megint jár az órám. És nem érzek semmit.
Egyszerűen belefárad az ember a hiábavaló dolgokba, körökbe, amiket mások miatt fut. Számtalan esélyeket osztogatunk el, és persze a fele a kukában köt ki. Ha a szív is darabolható lenne, akkor már üresen kongna a mellkasom.
Képzeletben mindig visszataláltok hozzám, én pedig tárt karokkal fogadok mindenkit. Aztán belém martok, szétszakítotok és eltűntök megint. Minden megszokható. Így már ezek a tortúrák is egyre kevesebb fájdalommal járnak. A legvégén már nem jössz te sem, én pedig nem fogok semmit sem érezni.

Útravaló

Magamnak. Másoknak. Mindenkinek.

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!

jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!

Érzelmi analfabéta

Hónapok óta nem aludtam ki magam. Ma fél 4-kor keltem és csak bámultam a plafont. Talán a fejemben kavargó gondolatokra vártam a választ, mintha felcsillanhattak volna ott a szoba sötétjében. Érzelmileg holtpontra értem. Nem tudom ki hazudik és ki nem. Ki számít, kinek számítok. Nem tudok semmit. Szociális kapcsolatokból nulla vagyok, még ha fáj is beismerni.
Hogy bízhatnék így bárkiben is?

Libidó

    

Szökik a gáz, szökik a levegő,
tele a tár, ölel a szerető.
Úgy a jó, ha nincs semmi rizikó,
üres a szív, de hajt még a libidó.

Szép az Isten, de annyira idegen,
rút az ördög, de nem hagy hidegen.
Övé a film és enyém a videó,
üres a szív, de hajt még a libidó.

Csak a vágy alaktalan sziréna hangja hajt
a dögre vad hiéna rajt.
Ahol a halál parfümillatú,
pokolra hív a randevú.

Megyek ide és megyek oda,
lassan eljutok valahova,
de ha nem, hát az sem érdekel.
Üres a szív és üres a fej,
de egy legény ma arról énekel,
hogy neki az élet háttal térdepel.

Lábtörlőmön üldögél Aladdin.
Kezit csókolom madám Heroin.
Ma éjjel nekem táltos a viziló.
Üres a szív, de hajt még a libidó.

Csak a vágy alaktalan sziréna hangja hajt
a dögre vad hiéna rajt.
Ahol a halál parfümillatú,
pokolra hív a randevú.

Nincs több ámítás.

Talán már a születésem óta lappang bennem. Mélyen a sejtekben, a szövetekben. Belülről mérgez és azt hiszem, most lett elegem. Szembenézek a félelmeimmel és már belátom a nyilvánvalót. Magamnak beismertem. Most jön az a része, hogy hivatalos papírom legyen róla: beteg vagyok.

Post-it

...mert Veronika is meg akart halni.
Aztán még sem halt meg. Elszökött. Ledobta nyomorát és keserűségét, majd elment. Talán még mindig azt tanulja, hogyan kell élni, talán már tudja a titkot és szánakozva gondol a tegnapra. Azt mondják nem szabad visszanézni, ha elindulunk, mert az balszerencsét hoz. Ha menni kell, akkor megbánás és lelkifurdalás nélkül kell elindulni. A rossz emlékeket eltemetni, és csak a jókra figyelni, bármilyen apró is legyen.
Mindenkiben lakik egy Veronika. Az enyémet most felszabadítom.

"Szeretem-hétfő"

Szeretem többnyire a spontán dolgokat, főleg ha jól is végződnek. A múlt heti pokoljárás után nem is kezdődhetett volna szebben a hetem, mint egy ilyen találkozóval. Rá voltam a leginkább kíváncsi és nem is csalódtam, sőt. Olyan, amikor az ember úgy érzi, hogy most épp jó helyen van. Illeszkedik az őrültsége a másikéval. Pont mint a fogaskerekek, vagy a puzzle darabok. Tökéletes harmónia. Nincs zavartság, nincs kínos csönd. Ellenben van: hatalmas ölelés, hangos nevetés, zavarba (nem) ejtő kiabálás, majdnem 30 ezres büntetés, forró tea, összecserélt cappuccinok, férfiak stírölése ("nem szabaaaad!"), sztorizgatás, beszéd-beszéd-beszéd.
Rájöttem, ritkán találkozok olyan emberrel, akivel elsőre közös nyelven beszélünk. Abban a pár órában teljesen úgy éreztem, hogy már régóta ismerem, ezer meg egy éve ültünk már annál az asztalnál (vagy a másiknál) és már sokszor nevettünk együtt. Remélem lesz még több ilyen randink. =)

Hamis érintések.

Nem az ölel, akinek kéne. Nem az csókol, akit szeretnék. Egyedül vagyok, üres és magányos. Ilyenkor eladnám mindenem, önként másznék mások karjai közé, csak hogy érezzek valami kis közelséget. Talán pár órára stagnálna ez a fájdalom, de nem gyógyítana meg.
Használni és kihasználni...most kicsit bánom, hogy nem vagyok ilyen.

Fuck

Megbaszhatjátok!

Béklyó

Észrevétlenül veszel ki belőlem. Tegnap még annyira szerettelek, de ma azon gondolkodom, hogy ki vagy? Talán a szeretet ki van porciózva minden emberre. Talán én már odaadtam magamból mindent neked. Fogalmam sincs hova raktad. Kidobtad már vajon, vagy lehet, soha nem is ért el hozzád igazán?!
Hova lettél? Te, akit már-már rajongásig szerettem.
Miért jó a változás, ha ilyen mértékű kiüresedéssel jár?
Annyira rossz embernek érzem magam. Annyira semminek.

Karc.

Tegnap még fájt a ma bizonytalansága.
Holnap majd mosolygok a tegnap mulandóságán.

A szív margójára.

Lebukom a mélybe. Színesre álmodom a poklot is. Nem érdekel akkor még a holnap, ami úgyis elpusztít. Állandóan szeretek, de ti mindig előbb fáradtok bele. Porciózott szeretetek sorakoznak a polcon, én pedig zokogva töröm az álmaim. Apró millió darabok a padlón és csak üvöltök magamban. Megfulladok. Lesz egyszer majd olyan, hogy elég leszek? Szeretnivaló lélek? Viaszba öntött kedvességek bámulnak rám a falról. Hazugság. Hol romlott el? Ki lopott ki az életből? Megpróbállak majd nem szeretni, de nem ígérhetek semmit.

Fullasztó

Annyira szeretnék most valakit megölelni. Fojtogat a hiány.

Utópisztikus világkép

Nem akarok arra gondolni, hogy mennyire elbaszott ez az egész. Nem akarok emlékezni minden rossz szóra, érzésre ami veled kapcsolatos. Nem akarok ocsmány dolgokra gondolni, még ha valahol mélyen bennem ott vannak ezek a gondolatmorzsák. Nem akarok semmi negatívat. 

Én csak élni szeretnék, túljutni a válságaimon, embereket szeretni és szeretve lenni. 

2-es lakás lakója

Néha előfordulnak megmagyarázhatatlan dolgok. Ilyen például az is, amikor látatlanban is megszeretek embereket. Nem tudom miért történik, néha "oka" sincsen, hiszen az ismeretségünk még elég friss, nem tudhatunk egymásról olyan sok mindent. Mégis érzem. Érzem, hogy valamiért vonz. Nem tudom megmagyarázni ezt a különös érzést, de azt hiszem, hogy nem is lehet. Talán előző életünkben találkoztunk már, vagy a lelkem akarja mindenáron maga mellett tudni a másikét.
Eddig 2 ilyen ember volt az életemben, persze mindkettő távol van és talán sosem jönnek majd elérhető közelségbe. Most rájöttem van még egy, egy blogos srác, aki akármikor szólal meg, bennem felragyog valami és még a szívem is mosolyogni kezd. Ezért mindenképpen hálás vagyok Neked. =)

Szeretnivaló

Azt mondják, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz az egész év. Ha ez igaz, akkor nagyon jó évem lesz.
Az a szeretet, amivel fogadnak, még mindig meglep. Az már nem annyira, hogy mennyire otthon is érzem magam náluk. A játékok, a nevetések, a beszélgetések, a közös tüzijáték nézés, késő hajnalig tartó lelkizés... ezek valahogy sokkal többet jelentenek most minden másnál. Nagyon köszönöm!
Valami más miatt is különleges volt az új év első napja. Titokban egy kicsit megdobbant a szívem. Nem tudom ennek mennyi jelentősége van, vagy lesz-e folytatás. Lehet csak szeretethiány. Rég öleltek, rég csókoltak és talán még sosem szerettek igazán.