Záróakkord.

Azt hiszem, ma befejezem ezt a blogot. Már nem érzem magaménak, már nem az írja, aki 10 hónappal ezelőtt voltam. Talán kerestem valamit, ahogy mindig. Akartam valamit, ami megváltoztat bennem-körülöttem mindent. Nos, úgy érzem ezt megkaptam. Nincsenek véletlenek, hiszek abban, hogy okkal történnek a dolgok az életünkben. Determinizmus.
A Kisherceg és az emléke már egyáltalán nem fáj. 2 év volt a szavatossági időnk, csak egyikünk se látta előre. Elgondolkoztam, hogy mi volt ennek a valódi lényege. Megnyitotta a szívem és segített túllépni valakin, akiről sosem hittem volna, hogy majd sikerül. Emellett neki köszönhetek még valakit. Miatta ismerhetem most Dilist, bár az élet furcsasága és paradoxona, hogy Dilis nélkül nem tudtam volna elengedni a Kisherceg kezét. Ha olvasol még, köszönöm, hogy az életemben voltál.
A blognak köszönhetően ismertem meg több embert, akik közül az egyiküket nagyon megszerettem. Neki tartozom az egyik legnagyobb köszönömmel, amiért segít mindig, megnevettet vagy éppen lecsesz ha arra van szükség. Miatta akartam változni, változtatni, nem félve élni és csak menni előre megbánások nélkül. Ő egy igazi életigenlő, az én személyes Lélekdoktorom. :)
Az utolsó és egyben legnagyobb köszönöm pedig Dilist illeti. Igazából nem tudok róla nyilatkozni. Ő pontosan tisztában van vele, hogy milyen szerepe is van az életemben. Oázisként tűnt fel a sivatag közepén, pont akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá.
Tudom, hogy ez az év más lesz, mint az eddigiek. Rengeteg mindent kaptam eddig, értek veszteségek és talán fognak is még, de nem számít. Már nem érdekel a holnap és a mi lesz ha. Csak a most számít, az ami ma történik. Megbánás nélkül, őszintén akarom élni az életem. Levetni a béklyókat és szeretni. Igen, így lesz.