2013. január 20., vasárnap

Béklyó

Észrevétlenül veszel ki belőlem. Tegnap még annyira szerettelek, de ma azon gondolkodom, hogy ki vagy? Talán a szeretet ki van porciózva minden emberre. Talán én már odaadtam magamból mindent neked. Fogalmam sincs hova raktad. Kidobtad már vajon, vagy lehet, soha nem is ért el hozzád igazán?!
Hova lettél? Te, akit már-már rajongásig szerettem.
Miért jó a változás, ha ilyen mértékű kiüresedéssel jár?
Annyira rossz embernek érzem magam. Annyira semminek.



2 megjegyzés: