2013. január 23., szerda

Hamis érintések.

Nem az ölel, akinek kéne. Nem az csókol, akit szeretnék. Egyedül vagyok, üres és magányos. Ilyenkor eladnám mindenem, önként másznék mások karjai közé, csak hogy érezzek valami kis közelséget. Talán pár órára stagnálna ez a fájdalom, de nem gyógyítana meg.
Használni és kihasználni...most kicsit bánom, hogy nem vagyok ilyen.


2 megjegyzés:

  1. Szerintem ne bánd, sokkal értékesebb vagy, ha nem vagy ágyrajáró! Bár igaz, néha én is elgondolkodom ezen...hogy jó lenne nem becsületesnek az igazira várónak lennem...

    VálaszTörlés
  2. Várd ki az igazit:)

    VálaszTörlés