2013. február 25., hétfő

Lélegzet

Megint "otthon" voltam. Megint szerettek és mosolyogva vártak.
Nem tudom miért ilyen nehéz a megélt boldog, felhőtlen pillanatokat megtartani. Másodpercek töredéke alatt zúzzák össze. Mintha soha nem is léteztek volna.
Annyira jó volt kiszakadni ebből a mókuskerékből. Hosszú idő óta megint őszintén nevetni és gyerekesen viselkedni. Köszönöm! =)

1 megjegyzés:

  1. Én is köszönöm, hogy itt voltál. :)
    Csak sajnálom a vége keserű szájízét! :(
    Mindentől (és legfőképpen MINDENKITŐL) függetlenül várom a következő havi alkalmat. ;)
    Ancsi

    VálaszTörlés