Annyira keserű a szívem. Próbálom elnyomni a könnyeimet, de azok minden ellenkezésem ellenére is kiszöknek belőlem. Sértve érzem magam, megalázottnak, jelentéktelennek. 1 éve nem vagy köztünk, és annyira sem méltattak, hogy értesítsenek. Nem találok szavakat, belém fagyott a világ és csak azt érzem, hogy megint kifosztottak. A gyerekkorom, ami tele van szép emlékekkel, egyre csak halványul. Eltűnik mindenki belőle, én pedig nem tudok mit kezdeni az ilyesfajta kiüresedéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése