Kimenő

Ma van a második estém itt. Messze otthonról, amit nem is igazán érzek otthonnak. Meglepő, hogy mennyire jó egyedül. A csönd szinte kiszakítja a dobhártyám, de nem bánom. Fizikai egyedüllétre volt szükségem. Jelenleg úgy érzem, nem is akarok innen elmenni. Akármikor lépek ki a lakásból, mosoly ül ki az arcomra. Elmondhatatlan érzés, hogy úgy megyek végig az utcán, a boltban, hogy senki sem ismer. Bátran belenézhetek bárki szemébe, hiszen csak egy idegent lát bennem, nem pedig azt a lányt, aki tele van hibákkal, tévedésekkel és belülről haldoklik.