Furcsa az élet. Amikor haragszom a Kishercegre vagy nem beszélünk, mert épp duzzog valamelyikünk, akkor rendszerint, már-már kötelezően mindig felbukkan valamilyen formában. A Tesco pénztáránál, a rádióban, egy ismeretlen blogjában(?) vagy csak a lépcsőház előtt és csak annyit mond: Szia, Ádám vagyok.
Ilyenkor mindig mosolygok egyet és elképzelem, hogy a valódi Kisherceg mosolyog vissza a szakadó esőben. =)
Mondok csúnyákat, és nem is mindig tudom fegyelmezni a szavaimat (néha nem is akarom), de ezek csak pillanatnyi kitörések. Azt hiszem, nem kell bizonygatnom senkinek sem a szeretetem, ahhoz én túlságosan is őszinte és egyenes vagyok. Vele talán még inkább. Dühítenek dolgok, amiket néha nem könnyű visszatartani vagy civilizált formában prezentálni, de ilyen a természetem. Remélem azért még nem költözöl másik bolygóra és találkozunk.
"Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése