Mit adhatunk még egymásnak? Mit adhatok még én bárkinek is ebben az életben?! Amit tudok, amire képes vagyok az nem elég, nem értékelhető. Elrontottam valahol, elromlottam valamikor útközben. Néha vannak jobb napjaim, de sosem tart túl sokáig. Valaki mindig sárral temeti be azt a kis fényt. Ellep a sötétség, visszasüllyedek abba a jól ismert feketeségbe, ahol csak a csönd beszél hozzám.
Fogynak a gyógyszerek, fogy az élet. Holnap megint elmegyek, és nem tudom mi lesz majd, hogy fogok visszajönni. Bár már a vissza sem opció. A magányom és szomorúságom mindenhova követ, előle nem lehet elbújni, elfutni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése