Mostanáig csak elképzelt dolgok váltak valósággá. Felébresztett vágyak suttogtak a falak között: "még!"
Sóhajok és izzadságcseppek gördültek végig az ágytakarón. Néha nem tudtam, hol kezdődsz te és hol kezdődök én.
Végre megölelhettelek.
24 óra az életemből, amit nem tudok még feldolgozni. Annyira szürreális ez az egész. Hosszú hónapok óta tartó virtualitás szűnt meg most. Volt arc a névhez, volt hang a szavakhoz. Testek találkoztak és az első perctől kezdve nem volt bennem félelem vagy zavartság. Olyan volt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy itt vagy. A konyhámban, a szobámban, az ágyamban, az életemben...
Most itt fekszek egyedül és a párnán hagyott illatodat szivom magamba. Ennyi maradt itt belőled. Nincs semmi bizonyiték az együtt töltött napra, arra, hogy itt voltál, csak az illat a párnán és a folt a nyakamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése