2012. augusztus 6., hétfő

Delírium

Nem tudom, hogy a nyár múlik-e vagy csak én számolom vissza a napokat. Igazából néha elveszek a monotonság karmai közt. Azt sem tudom miért számolok visszafelé. Valójában teljesen mindegy, mert nem hiszem, hogy történni fog valami. A fény kiszökött rég belőlem. Szentjánosbogarak világítanak meg a sötétben. Apró szárnycsapásuk ritmikus dallammá alakul.
Az utóbbi éjszakák rémesek. Nem tudok rendesen aludni, napközben alig bírok felkelni. Antibiotikummal és fájdalomcsillapítókkal lövöm magam, remélem már nem sokáig. Tompa vagyok és ez most egész jó érzés. Csak az a kibaszott fájdalom ne lenne. Semmi mástól nem félek ennyire.

4 megjegyzés:

  1. Kérlek szedd össze magad! Még tart a nyár, a Napsütés, érezned kell, hogy fontos vagy sok embernek!!! Elég lesz a telet átvészelnünk, mi érzékeny lelkű egyének. Ezért most koncentráljunk a természet zöldségére. (Heh, jó ez a duma, zöldség) zöld színeire...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. téli gyerek vagyok, a hóesést szeretem. meg az erős tavaszi-őszi szelet. a nyarak csak fájni szoktak.
      kicsit betegeskedem jelenleg, de remélhetőleg hamar elmúlik és a kedvem is kicsit javul.
      köszönöm, télen majd én foglak vidítani. =)

      Törlés
  2. Mielőbbi jobbulást kívánok!
    Tudtad, hogy akiknek kutyájuk van, kevesebbet betegszenek meg? A kutyázás egyfajta terápia is. :)
    Ajánlom Neked a zeneterápiát is, ha nincs kedved kidugni az orrod a takaród alól...
    Esetleg csinálj olyat amit szeretsz!
    Ezek mind-mind kedélyjavító dolgok!
    Pussz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm, a tippeket is. aranyos vagy =)
      tsók az orcádra!

      Törlés