Mielőtt elindultunk egy közterületes lánnyal ismerkedtem meg. Odajött és mosolyogva köszöntött reggel 7 órakkor. Megsimogatta a kutyámat és megdicsérte a tetoválásomat. Azt is mondta, hogy tegnap sikerült feldobni a napját azzal, hogy megdögönyözhette Alexot. Csak mosolyogtam és kicsit büszke is voltam, hogy ennyire szeretik, még vad idegenek is. Szeretnék kiskutya lenni, aki odamegy az emberekhez és mosolyt csal az arcukra.
Egészen könnyű most minden. A vidék teszi, rájöttem. Itt minden olyan békés és csendes, még a kiabálások és veszekedések is kicsit édesebbnek tűnnek itt lent. Elfeküdtem a hátsó ülésen és zenével a fülemben próbáltam kizárni minden felesleges mocskot. 2 óra múlva már a kapu előtt szálltam ki, szellemileg felfrissülten, bár izzadságban úszva. Átöltöztem és ugrottam. Nem is volt kérdéses, hazaértem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése