Emlékez-ő.

Miket nem találok a gépemen...
Raven, ezt most Neked, mert a fizikai dolgoknak néha lejár az ideje.

Megállt az idő.

Több mint 2 éve nem működik a faliórám. Ha nagyon bele akarnék magyarázni dolgokat, akkor azt mondanám, hogy lejárt az "idő". De inkább maradjunk annál, hogy lemerült az elem én pedig nem cseréltem ki. Nem is fogom kicserélni talán soha többet. Hangosan kattog, túlságosan is hangosan. Olyan mintha vascipőben mászkálna a másodpercmutató.. Ugyanezekkel az ólomtalpakkal sétálgatott minden este a szívemen. Gyűlölöm, gyűlöltem érte. Mindig véresre taposta a felszínt, aztán elvonult én meg ottmaradtam vérben úszva, félájultan. Másnap reggelre persze minden csak egy rémálomnak tűnt, én is mosolyogtam, ő is kattogott tovább, de kevésbé hangosan, mint előző éjjel. Ha nem láttam volna a véres nyomokat a pólómon, akkor továbbra is csak lidérces álomnak fognám fel. De minden este eljött a napnyugta, felkelt az ezüstös hold és a kattogás felerősödött a fekete csöndben. Titkon tudtam, hogy ennek sosem lesz vége ha rajtam múlik. Neki kellett feladnia, kimerülnie. Nem emlékszem pontosan mikor történt, de egyszer csak megszűnt a kattogás. Nem volt több szívdöfés. Valahogy így múlt el a kapcsolatunk is, hirtelen, váratlanul..
Nem teszek elemet az órába, nem akarom többet azt az erős kattogást a fejemben/szívemben.
Most már csak egy dísz.
Megállt az idő 12:44-nél.