2012. augusztus 13., hétfő

Érzelmi nyomorék

Nem tudom elképzelni, hogy szerethető vagyok, hogy lesz majd egyszer valaki, akinek kellek, mindenestül. A korcs személyiségem és életképtelenségem profi riasztóként funkcionál. Talán mélyen belül szándékosan nem számolok a szerelem lehetőségével. Eltaszítok mindenkit.
Profi vagyok az esetleges érzelmek kialakulásának elnyomásában.

4 megjegyzés:

  1. Amikor én írok ilyeneket, sokszor hülyének mondanak a többiek. Ezért javaslom ne légy ennyire kegyetlenül őszinte, mert megkapod majd Te is a barátaidtól, hogy:
    -Timosz, te hülye vagy!
    Szerintem meg nem vagy korcs személyiség, esetleg kicsit bizonytalan, de ki nem az a mai világban?
    Tuti lesz majd aki szeret Téged, hiszen, ha eddig is voltak pasijaid (és voltak) akkor ezek szerint másnak is tetszett a "korcs személyiséged". Vigyázz magadra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen a szavaidat, aranyos vagy. kár, hogy sem én, sem mások nem gondolják így.

      Törlés
  2. Van olyan barátnőm, aki nagyon hasonlít Rád bensőleg. Őt jól meganalizáltam és arra jutottam a nyomott agyammal, hogy azért olyan amilyen, mert fél kiadni magát. emiatt csak limitált számú ember ismeri Őt igazán. Tart attól, hogy félreismerik őt, hogy kihasználják, hogy adott esetben kinevetik őt és gúnyolódni fognak rajta. Félelmei miatt viszont egy olyan álarc tapadt az évek alatt az arcára, amely az ő lelkivilágának a szöges ellentéte! Az a vicces, hogy pont az olyan típusú embereket nem kedveli, amilyen maszkot ő is hord!
    A maszkokkal vigyázni kell, nehogy ránk ragadjon!
    Ha te is elhiszed, hogy "korcs a személyiséged", akkor idővel még isten sem fog meggyőzni arról, hogy ez mekkora hülyeség!
    Tessék abbafejezni!
    Akinek lelke van - és neked olvashatólag van! - akkor már nem lehet nagy probléma veled! Ne higyj el mindent magadnak! Néha még te is elhiszed a saját butaságaid, aztán ilyeneket írsz!
    Hát kell ez neked? :)

    VálaszTörlés
  3. Hm, nem tudok erre egyszerűen reagálni, nézd el. :)
    szóval.. én nem félek kiadni magam, mármint bizonyos értelemben mégis, de nem félelemnek hívom. csupán feleslegességnek. úgysem értenek az emberek, és fárasztó már várni a csodát, hogy majd ő biztosan érteni és igazán ismerni fog. a barátnőd félelmét meg tudom érteni. a félreismerést, kigúnyolást, kinevetést. azért nem jó érzés a másik szemében azt látni, hogy nem ért meg igazán. nekem viszont nincs maszkom. az vagyok, amit mutatok, csak már nincs energiám újból és újból nekimenni a falaknak, inkább vegetálok.
    sajnos elhiszem ezeket magamról, mert ezekre kapom a megerősítést. nehéz mást hinni ilyenkor.
    mindenesetre köszönöm a kedves szavaidat, betűidet, igazán jól estek. =)

    VálaszTörlés